Headline

Itt olyan írásokat olvashatsz, melyek pályafutásom hajnalán készültek. A céljuk pedig az volt, hogy különböző témákban és műfajokban kipróbáljam magam.

 

A karácsony üzenete

Az első hópihe csendesen, titokban, minden feltűnés nélkül leszállingózik a mocskos utcára. Nem látja őt senki, nem zavar meg senkit. Csak szép lassan ereszkedik, majd ahogy minden évben szokott, fehér kis teste fekete pocsolyává változik. Na tessék! Ez kellett neked? Kár volt megérkezned. De jól tudja ő, hogy ez a dolga, hiszen karácsony van - az égben csilingeltek a harangok. Ahogy úszkál a piszkos lében, hirtelen egy cigarettacsikk csobban, majd egy cipőtalp, egy tűsarok, egy szőrös kis tappancs. Igen, kezdődik a karácsonyi zsongás, az őrület. Csak kukucskál, figyeli az eseményeket. Zacskók zörgése, feldúlt emberek tömege, idegeskedés, mely szép lassan mérgezi a hétköznapokat. Eszeveszett vásárlás, rohanás, kapkodás, agyonnyúzott arcok, ingerült kérdések és válaszok, kiürült pénztárcák. Levegőt venni nincs idő, nemhogy az életet élni! No de sebaj, gondolja a hópihe, majd lenyugszanak a kedélyek, mikor a családok leülnek egy ínycsiklandozó halászlé, egy gőzölgő töltött káposzta, egy nagyra duzzadt mákos beigli mellé, és végre érezhetik, hogy összetartoznak. S ha még ez sem segít, akkor majd a díszektől roskadó karácsonyfa illata meghozza a békességet.

Várja a sötétséget, és titkon reménykedik, hogy társai is hamarosan érkeznek, mert nincs annál kínzóbb dolog, mint a „szeretet ünnepét" egyedül, magányba fulladva tölteni. Kipp-kopp! Végre, kezdődik! Már kopognak a megfagyott aszfalton a díszes cipellők, mindenki teljes pompájában siet a rokonok meleg odúiba, és alig várja, hogy célt érjen, mert az ajándékok súlyos tömegétől hasító fájdalmat érez derék tájon, valamint az ujjak megdermedt U alakot vettek fel a csomagok súlyos füleitől. Az ablakokon kiszűrődik a fények mókás játéka, a gyertyák izgága lángja, valamint hallani lehet a vidám emberi zümmögést. Ám ahogy hópihe körbe-körbe néz, rájön, hogy nem minden ablak rejti ezeket a boldog karácsonyi életképeket. Hangos veszekedések, rosszindulatú megjegyzések, sértődött felek, az ünnepben újból és újból csalódó emberek. Mintha megerőszakolva magunkat boldogok akarnának lenni, legalább ezen az egy napon, és ami a legszörnyűbb, ezt el is akarják hinni, ám ott legbelül mégis valami szól: Hé, hahó! Hópihe nem érti, hiszen a karácsony lényege a szeretet, a békesség, az összetartozás ünnepe, mikor ajándékokat adunk másoknak, mellyel kifejezzük szeretetünket és együvé tartozásunkat. Különös - gondolja magába, s ahogy egyre elkeseredettebben, örvényt képezve kering a sötétségben, egy pöttöm fehérség csöppen a pocsolyába, majd még egy, és még egy, és egyre többen, s hópihe végre örül, végre boldog, hogy társaival együtt lehet, és nem azért, mert karácsony van. Annak ellenére!

Egy pillanatra megáll az idő. Eltűnődik: de akkor mi is a karácsony üzenete? S szomorúan sóhajt egy nagyot! Nem az, melyet megsúgtak az angyalok!

 

A gyűrű béklyójában

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem a Tolkien regény folytatásáról van szó, annál sokkal valódibb, napjainkban játszódó történetekről. Párok ezrei mondják ki nap mint nap a boldogítónak hitt igen-t, és nem sokkal utána már az ügyvédi irodában válaszolják ugyan ezt arra a kérdésre, hogy valóban el akarnak-e válni. Magyarországon évente átlagosan 43-46 ezer házasság köttetik meg, aminek több mint a fele válással végződik.

No de kezdjük az elején, amikor a rózsaszín felhőtől aztán semmit sem látni és azt hisszük mi mások vagyunk, nekünk menni fog. Hát persze! Próba szerencse! Az anyós épphogy be lett mutatva, mikor már a hiteleket kell felvenni a nagy esküvői ceremóniához. De hisz a csoki szökőkút, a jégszobor, a tűzijáték, a menyasszonyi ruha és a galambok elmaradhatatlan kellékei egy esküvőnek. Utóbbin spórolhatunk, ha csak a szürke típust választjuk. Mégis megéri, mert egy napig igazi királylányok lehetünk, s nemhiába hajszoltuk kislánykori álmainkat. Majd eltelik a nagy nap és belesüllyedünk újból a hétköznapok keserűségébe. A másik szokásait megismerni, megunni végül meggyűlölni. A veszekedéseket szép lassan felváltják a néma hallgatások, s eljön az az idő, mikor már nincs miről beszélni. Eme idegőrlő helyzeten több dolog is változtathat, például egy gyerek. Akkor megint kicsit egymásra találunk esetleg megoldódni látszik a probléma, de mindenki tudja - lehet csak nagyon mélyen -, hogy az út vége zsákutca lesz. Egy másik alternatíva, ha kitekintünk a külvilágba, és észrevesszük, hogy párunkon kívül léteznek még emberek, akiket tudnánk szeretni, akikkel ugyan úgy végigcsinálnák ezt a hajcihőt, de már óvatosabban. Jönnek az álmodozások, a titkolózások, a megcsalások és a bűntudatban pácolódás. S a következő ösvény már az ügyvédhez vezet.

Mindenesetre az állam kinyújtja segítő karját, és az új polgári törvénykönyv tervezete szerint egy közjegyző is felbonthatja a házasságot, megkímélve ezzel azt az évente több ezer válni kívánó házaspár életét.

Álomesküvő? Mese-mese mátka...

 

Paulo Coelho - Veronika meg akar halni 

Ha Paulo Coelho, akkor valami életbölcsesség, valami bizsergés, egy kis lélekcsiklandozás. Jól ismert érzések, amit még nem tudtunk megfogalmazni és kimondani, de nem baj, mert ő már ezerszer megtette helyettünk. Mikor elolvastam a címet, kétkedés fogott el, mert féltem, hogy ez a mű értékveszteséggel fog zárulni, hiszen mégiscsak meg akar benne valaki halni. No, de sebaj, gondoltam, majd meglátjuk Veronikának mi lesz a sorsa.                       Főszereplőnk egy fiatal, csinos leány, aki úgy döntött - a címből ismerős lehet -, hogy öngyilkos lesz. S hogy miért? Mert az élete unalmas, rutinszerű, lényegében semmilyen volt. Ám a mennyország helyett, egy hírhedt idegszanatóriumban kötött ki, ahol kénytelen-kelletlen át kellett gondolnia az eddigi életét, és rájönnie arra, hogy valójában ki tehet arról, hogy ide jutott. Furábbnál furább események követik egymást, majd Veronika szeméről lehullik a fátyol, és ki meri ejteni a következő szavakat: Nem voltam elég őrült!             Coelho ezzel azt üzeni nekünk, hogy nincs kínzóbb, kegyetlenebb, halálosabb dolog a föld kerekén, mint a szürke hétköznapok. Az emberek nem mernek őrültek lenni, mert a társadalom ezt nem tartja helyénvalónak, így elfogadják a merev normákat, mely a szép, lassú, észrevehetetlen boldogtalanságba taszítja őket. Félünk az ismeretlentől, a kiszámíthatatlantól, a csalódástól, így inkább a szürke utat választjuk - nem a sárga utat.   Mikor átgondoltam a könyv mondanivalóját, magamba néztem, és feltettem a következő kérdést: elég bolond vagyok? Hiszen bolondnak lenni tényleg jó és talán akkor érzem azt, hogy igazán szabad vagyok. Még most is beleborzongok a regény okozta érzéseimbe. Coelho megint valami újat tanított nekem, melyet megfogadtam és magamévá tettem, tehát a könyvet kötelező elolvasni! S hogy mi történik Veronikával?

 

Kritika - Ízlések és pofonok

Ahogy a cím is sugallja, mindannyian mások vagyunk, másképp csináljuk, mást szeretünk, és ez utóbbi nem csak az ételekre igaz, hanem például a filmekre is. Valaki szereti ha vér folyik, mások inkább a vígjátékra esküdnek, még vannak, akik a romantikus mellett teszik le a voksukat. Ám ezt a filmet nem igazán lehet egyetlen egy darab műfaji kategóriába sem sorolni. Van benne minden. Egy csipet szerelem, egy kanálnyi szenvedély, no meg egy jó bő tál dráma. Addig kavargatták, kotyvasztották, míg végül egy tipikus amerikai film sült ki belőle. Igen, jól érzik az iróniát a hangomban, ugyanis az örök reménykedő néző - mint én - abban bízik, hogy most hátha más lesz. Most valami olyan fog történni a moziban, ami még sohasem volt. Hát kérem szépen erre senki se számítson. A történet Manhattan egyik legnépszerűbb éttermében játszódik, ahol Kate (Catherine Zeta-Jones) a séfek séfje, a precizitás, a profizmus és a magabiztosság mintapéldánya. Az életét a főzés-sütés tölti ki, ám a magánélete rosszabb, mint egy rosszul átsütött, hideg saslik. Ám hamarosan belép az életébe a hét éves unokahúga, és egy olasz szívtipró szakács (Aaron Eckhart). A történet szép lassan, komótosan beindul, de csak nem akar felforrni. Van itt minden: ármány, szerelem, bűntudat, vívódás, választási kényszer, és azon kívül, hogy az embernek leküzdhetetlen vágya lesz beülni egy puccos étterembe, nem történik semmi. Persze valahogy ki lehet bírni azt a röpke 104 percet, például úgy, hogy elidőzünk Catherine Zeta-Jones szépségén, vagy Aaron Echart jópofa, sármos arcán. A film végül értékveszteség nélkül záródik, és akik eddig nem tudták milyen szakmát válasszanak, biztosan a vendéglátás mellett döntenek. Egészségünkre! 

Szerencsevadász vitacikk 

Kislány koromba a felnőttek állandóan azt kérdezgették tőlem - azon kívül, hogy nem vagyok-e éhes, és miért nem fáradok el sohasem -, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek. Ilyenkor a hatalmas barna szemeim elhomályosultak, a gondolataim elkóboroltak, és azon kaptam magamat, hogy ezt sehogy sem tudnám nekik elmondani, mivel ilyen foglalkozás még nincsen, én lennék az első és az egyetlen, aki ezt művelné. Például elszívnám az összes szennyező anyagot a földről és egy kis prizmába raknám, ami kilőve a világűrbe megsemmisül. Vagy egy olyan szerkezetet készítenék, ami az eldobált szemeteket egyből összeszedné, és hirtelen oxigénné változtatná.Mikor nagyobbacska lettem már sokkal érettebben láttam a körülöttem lévő világot, s szégyelltem és megvetettem régi álmaimat. Persze akkor sem egy átlagos hivatást képzeltem magamnak, sokkal inkább valamit, amivel ki tudok tűnni a többi ember közül. Primadonna, cirkuszi bohóc, műkorcsolyázó, sőt még a kukásautó vezető is megfordult a fejembe. Majd ahogy teltek múltak az évek a környezetem ömlesztette a jó tanácsait arra nézve, hogy milyen szakmát válasszak. Az érvek pro és kontra egymás ellen szóltak, mivel lehet, hogy az egyik jól fizet, de unalmas. A másik kevés embernek adatik meg, hiszen zsíros anyagi háttér kell hozzá, a harmadik azért nem jó, mert mindenki annak tanul, s akkor azt éreztem, hogy sohasem fogom tudni mi is szeretnék lenni valójában. Ám azt tudtam, hogy mi nem. Ezt pedig a középiskolás tanulmányaimnak köszönhettem, méghozzá az orosz realizmusnak. Csehov és Gogol nevéhez kapcsolódik többek közt a csinovnyik fogalom, ami a szürke hivatalnokok szánalmas kis élet mutatja be. Elszörnyedve, de mégis élvezettel olvastam ezeket a történeteket, mivel végre egy olyan utat mutattak, amire nem,  hogy nem szabad, de tilos rálépni. Megkönnyebbültem, és szép lassan elkezdett előttem kirajzolódni egy kép. Szinte biztos, hogy nem leszek atomfizikus vagy biomérnök, s nem fogom egész álló nap a parkolójegyeket ellenőrizni, de az is biztos, hogy nem tanulok olyan szakmát, ami jóllehet jövedelmező, de sohasem fogom teljes énemmel csinálni. S ahogy a reklámok is szajkózzák én is azt tudom csak mondani: válaszd a hozzád illőt. Te mi leszel ha nagy leszel? 

 

Mindenütt jó, de legjobb...

Orsós Józsefné Kaszás Katalin született az Úr 1972-dik esztendejében, s lassanként egy évtizede annak, hogy űzi becses, ám népiképp alulfizetett foglalkozását. Napjába többször ágytálat cserél, pelenkáz, s a különböző eredetű foltokkal agyonmintázott lepedőket cserélgeti. Időnként vért csapol, s a délelőtt folyamán kiosztja a színes mintás placebókat, ugyanis a kórháznak csak erre telik. No meg arra, hogy a főbejárat mellett egy kávégép automatát üzemeltessen, amely igen meghatározó része Kaszás Katalin mindennapjainak. A csúcspontot ugyanis az jelenti neki, mikor összekuporgatja mocskos fémpénzeit, és mindössze 70 forintért kortyolgathatja a Caffe de Lattet, elhagyva végre az örökké húgy szagú folyosót, s szívhat néhányat abból az agyongyűrt cigaretta.

Miután négyet üt az óra, eldobja a kezéből a lázmérőt és már rohan, rohan haza, majd egy pillanatra megtorpan a lakás előtt, elhúzza a száját, lelkére meg nem magyarázható súly nehezedik, de nincs más választása, hiszen otthon van.

- Otthon? Gondolja.

Orsós József született az Úr 1968-dik esztendejében, s lassanként két évtizede annak, hogy űzi alulbecsült és fizetett munkáját. De mit várjon az ember őszülő halántékkal és nyolc elemivel a zsebében? Az ő vonala a Blaha Lujza tértől egészen a pesterzsébeti Mátyás térig terjed. A „rázkódó gettójárat", ahogy a rosszindulatú kollegák nevezik, igen jótékony hatással van az egészségre, legalábbis, ami a vesekövet illeti. A nyócker szívében tett mindennapos látogatások már régóta nem meghatározóak Orsós József életében. Ő csak egy közömbös szemlélője az eseményeknek, s mit érdekli az, ha valakit kirabolnak, molesztálnak, levizelnek. Nem lát, nem hall, nem érzi a körülötte lévő világot, ami bizonyos esetekben igen hálás dolog lehet. Gáz, index, gáz, fék, ajtónyitás-zárás, gáz, index, fék, gáz, gáz, gáz. Ahogyan az élete is.

Négyet üt az óra, elengedi a kormányt és már battyog, ballag haza, már meg se torpan, köp egyet, és nincs más választása, hiszen otthon van.

- Fúj mi ez a bűz...Hányok...Tiszta mocsok...Nem takarított...

- Hello. Megjöttem! Mi a kaja?

- Már ennyi az idő? Ja, szevasz! Mi volt a melóba?

- Semmi!

- Az jó!

- Ja!

- Fáj a bokám...sok állástól...derekam is...miért nem eszi a kelkáposztát?... szar lett?...ennek semmi nem jó...leülök már...majd elmosogat.

- Anyám de vizezett...tiszta moslék az egész...disznó vagyok?

- Fizetés mikor lesz?

- Hét vége fele.

- Benzinpénz?

- Majd.

- De kaptok? A múltkorival is elmaradtak? Miért nem csinálsz már valamit?

- Jóvan! Hagyj már enni!

- Igazi féleszű...mit szerencsétlenkedik?... fáradt vagyok...fáj a fejem is...egyél már...mit turkálsz annyit?...na jó...

- Ledőlök!

- ...

- Jó!

- Az...aludjál...bámuld a sorozatod...hülye nő...én takarítsak?.... a fenét...majd ő.

- Inkább tornázom...bár fogytam...azért kicsit hasazok...utána pihenek...

- Ez meg mit csinál?...ráfér...de kövér...mekkora bele van...még nem ártana egy kicsit tornázni...

- Ennyi volt? Nem tornázod végig a sorozatot?

- Fáradt vagyok! Elég ennyi. Majd holnap! Neked sem ártana!

- Ja! De rád jobban rád fér!

- Kösz!

- Ő dumál nekem...nekem nem csúszik le a sliccem... ez meg csak zabál...eszek valamit...bon-bont...míg fel nem falja...

- Jó kis torna...hogy nyomja be a csokit...nem semmi...ez kell a hájas segginek...

- Mikor kapcsolod ki a TV-t?

- Mer?

- Csak kérdezem.

- Magára gondol...bömbölteti tovább...ez kész

- Megsértődött...addig se szól hozzám...végre...de jó csaj volt...elkapnám...micsoda fenék...mint az Erzsi...rámásznék...

- Remélem nem akar velem...tuti...már régóta nem...szerencse...fúj...Isten ments...mindjárt kezd horkolni...nem bírom...nem bírom...meddig kell?...a gyerek... a gyerek miatt kell...még egy kicsit...mindjárt felnő...a gyerek...

 

Orsós Józsefné Kaszás Katalin született az Úr 1972-dik esztendejében, rohan, rohan a kórházba, s már oszt, cserél, csapol, szív. Jó mélyet beleszív a cigarettába, mert ez a napjának a csúcspontja.

Orsós József született az Úr 1968-dik esztendejében, s battyog, ballag a jó öreg megfáradt 99-eshez, s zötyög, közömbös, gázt ad.

Majd négyet üt az óra, és mind a kettőjük szívében felcsendül a nóta: Mindenütt jó, de legjobb...